A pad
A pad.Másoknak ez csak egy tárgy, amelyre ülni lehet a kertben, parkban, téren. Nekem más. Ez nem csak egy pad. Ez a pad. Az emlékezés padja. Egy egyszerű emlékezős pad.
Emlékezés. Értjük ezt valójában? Hogy mit akar kifejezni? Ez sem csak egy szó. Emlékszünk még? És sokáig fogunk? Emlékszünk még gyermekkorunk legszebb pillanataira? Emlékszünk majd a ballagásokra, születésnapokra? Lehet. De addig is, ott van a pad az emlékezésre. Egy borult, hűvös délután, csak kiülsz a padra, és emlékezhetsz. Hol rontottad el? Az elején? Közepén? Esetleg a végén? A válasz ugyan az. Neked kell rájönnöd. De könyörgöm, mire? Erre nem lehet csak úgy rájönni. Ezt érezni kell.
Érzelem. És, ezt a szót értjük valójában? Mindent meglehet érezni. Kívül is, a bőrünkön. És belül is, a lelkünk mélyén. A szerelmet, a fájdalmat, a boldogságot, a nyomort. A csalódást. Azt a bizonyos csalódást. Igen, amit oly sokan éreztünk már.
Csalódás. Ez az. Ez az igazi fájdalom. Amit sokszor érzünk. Mert miért ne? Miért ne tiporjunk agyon embereket? Tényleg. Miért ne? Azért. Mind ugyanolyanok vagyunk. Kegyetlenek. És megtesszük. Földbe tiporjuk a másikat, csak azért, hogy nekünk jó legyen. Kegyetlenek vagyunk emberek.
Kegyetlenség. Ez a szó jellemez minket igazán. Sajnos. Sokan nem vallják be maguknak, hogy azok. Pedig tudják. És nem csak kegyetlenek, hanem önzők is. Azok, de nagyon.
Önzőség. Ebben szintúgy erősek vagyunk. Önző, kapzsi emberek! Ezek vagyunk mi. Szépen bemutatkoztunk a világnak mondhatni. Igen, szépen!
Hát akkor… Ülj le egyszer a padra, és emlékezz vissza, érezdát újra a csalódást, emlékezz arra mikor kegyetlen és önző voltál. Értékeld át magadban az életedet.
Élet. Ez az. Erről szólt az egész. Az egész. Erről szól minden. Mindig minden erről szól. És ezt Te is tudod. Rajtad áll, vagy bukik, hogy mi lesz veled, életed hosszú, vagy éppen rövid folyamatán. Élvezd az életed. És majd emlékezz vissza. És igen, csalódnod is kell, és majd kegyetlennek és önzőnek is muszáj lenned. Különben nem tudsz megmaradni a nagyvilágban. Talán, nem is azért vagyunk ilyenek, hogy rosszat tegyünk egymásnak, és nem is azért tiporjuk el egymást? Egyszerűen csak élni próbálunk. Szerintem ez történik. Hát gondold át! De addig is… Ülj le rá, mert ott vár az a pad. |